Idézve a KC Staffordshire Bull Terrier standard második sorából: „Jelleme: Alapvetően jellemző rá a rendíthetetlen bátorság és szívósság. A nagyfokú intelligencia és az, hogy gyengéd, különösen a gyerekekkel” (Characteristics: Traditionally of indomitable courage and tenacity. Highly intelligent and affectionate, especially with children.) Mind a KC, mind az FCI standardban hasonló meghatározás van a jellemre. A mi fajtánk volt az első és ez idáig az egyetlen, amelynek a standardjában megemlítik a gyengéd bánásmódot a gyerekekkel. A leírtak alapján talán érthető, hogy milyen erős kötelék tud kialakulni a gyerekek és a Staffik között. Ezt igazolta az a tanulmány is, amit 1997-ben készített a Southampton Egyetem a fajta jelleméről. 1997. júliusában egy cikket publikáltak a Pet Dog Magazinban ennek a tanulmánynak az alapján, melynek címe: A legjobb fajták a gyerekeknek. A magazin megkérte Sarah Whitehead az UK egyik legjobb viselkedéskutatóját és Dr. John Bradshaw az Antrozoológiai Intézet igazgatóját, hogy írjanak cikket a témában. Egyben megkérték őket arra, hogy válasszák ki azt a 10 fajtát ami legideálisabb a jövőbeni kisgyermekes tulajdonosoknak, mindez alapuljon az ő kutatási eredményeiken és személyes tapasztalataikon. Az országban bejegyzett 180 fajtából a staffik felkerültek a listára. Nyilvánvaló, hogy fontosnak tartották a jó jellemet, illetve a fajtastandard kitételét, amely hosszú utat tett meg azért, hogy megmutassa a közönségnek, hogy igen is a staffi tartók és tenyésztők nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy egészséges jelleme legyen a kutyának. Mivel a staffi benne van ebben a „top 10”-ben, ezért ez a lista azt is megmutatja, hogy a staffi tulajdonos mennyire sikeres a fajta kitűnő tulajdonságainak a megvalósításában. Sajnos egyes országokban a SBT felkerült a DDA (Dangerous Dogs Act -Veszélyes Kutyákról szóló Törvény) listájára és ez nem éppen pozitívan hatott a fajtára. Ez a sajnálatos esemény annak ellenére megtörténhetett, hogy az ő egészséges és szeretettre méltó jellemük bizonyítást nyert, még azok számára is, akik feltették azt a fajtát arra a bizonyos listára.
Angliában a SBT-eket dada kutyaként becézik. A toleranciájuk a gyerekek iránt jól ismert, de az nem azt jelenti hogy okos ötlet a gyereket és a kutyát felügyelet nélkül hagyni. A gyereknek a staffi jó jelleme ellenére is meg kell tanulni tisztelni a kutyát, és nem engedheti meg magának a túl durva játékot.
A legtöbb Staffinak - még a kanoknak is – van anyai ösztöne, így ragaszkodik a kicsikhez, legyen az kölyök kutya, vagy embergyerek.
Egy Stafford „szívós”, nem reagál azonnal a fájdalomra vagy a kellemetlenségre, amelyben valószínűleg sokszor részesül egy totyogó korú gyerekkel való játék során, és csak akkor keres menedéket, amikor a dolgok túl nyomasztóvá vállnak a számára.
A magas fájdalomküszöb teszi lehetővé, hogy az SBT más fajtáknál jobban tolerálja, ha a gyerek véletlenül durván nyúl hozzá. De még egyszer hangsúlyozni kell, hogy minden fajta esetében szükséges a felügyelet, ha a gyerek kutyával van, és meg kell tanítani őket, hogy hogyan bánjanak helyesen az állattal.