Egymásra találásunk rövid története gazdim elbeszélése alapján.

   Amikor  kutya vásárláson törtem a fejemet sokáig keresgéltem, hogy mit is vegyek.(szakkönyvek, spektrum tv, internet stb.) Nem csak ez a kutya fajta volt a képben. Vacilláltam , Tacskó (törpe), Mopsz, Olasz Agár, Magyar Agár, Bull Terrier (mini), Am. Staffordshire Terrier stb. Boxeres voltam 1973-2008 februárig.  Azt tudtam, hogy azt már nem szeretnék venni, mivel túl nagytestű és hát a nyála tudvalevő, hogy néha folyik. Én pedig most már kifejezetten lakásban akartam kutyázni és azt is tudtam, hogy nem akarom kiképezni a leendő állatkámat, tehát nem a használhatóság volt a lényeges, hanem a jelleme és a termete. Szépen kiérlelődött a döntés, hogy Staffordshire Bull Terrier (SBT) lesz a választottam. Kerestem a lehetőséget a  személyes találkozóra. Akkor találkoztam a Staffordshire Bull Terrier Baráti Társasággal (SBT-BT) a Fressnapfban, 2008 februárjában.  Innentől kezdve már Staff Bull-os  vagyok és nem Boxeres. (nem azért, mert a Boxert nem szeretem úgy, mint azelőtt, hanem azért, mert a szívembe zártam első TAPOGATÁSRA az SBT-t és az kitúrta onnan.) Ott dőlt ki végleg a sorból az Amstaff is. A döntésem egyértelmű lett és végleges. Ott ismertem meg a  Staffordshire Bull Terrier Baráti Társaság  "dolgozóit" és innentől már azt kerestem, hogy hol találkozhatnék velük és kutyáikkal úgy, hogy a családomnak is meg tudjam mutatni a hírhedt "pitbullokat". Ez az EBUGATTA által szervezett II. Erzsébetvárosi kutyanapon sikeredett is. Így lehetet az, hogy én az SBT-BT tagja lettem és nem az MSBTC-é.  Így sikeredett átgyűrnöm családom ellenszenvén a fajtát (kerek egy év alatt) a sok előítélet ellenére, de ehhez kellett a személyes találkozás részükről is. Bár sokszor hallottam ez után is, hogy "oké, aranyos kutyák, de te ilyet ide nem hozol! "

  Azóta viszont mióta a "Csofi" megérkezett nagy a szerelem!

           III. Erzsébetvárosi kutyanap Ebugatta 2009.

Az előző évben már jártam az „Ebugattán” családostul, amolyan” külsősként”. Ott sikerült végre elfogadtatni a Staff Bullt, és így lehetséges, hogy családunk tagja lett Csofi. (Az egy éves megszerettető hadjárat egyik állomása volt az Ebugatta is. ) Amúgy a hivatalos neve kutyácskámnak Speed Hunter R. Kipling, a hívó neve, amit tőlem kapott Buffon. A Csofi gúnynévként ragadt rá, mivel fele akkorára sikeredett, mint alom testvérei és nem is akart igazán ezen a különbségen változtatni. Nekem meg pont jó volt ahhoz, hogy a család összeszokjon vele. Azóta viszont szépen felcseperedett és behozta a lemaradást.  Nem baj, nekünk azért így is jó ;-))

Az elmúlt fél évben, mióta nálunk lakik Csofi, rengeteg ismerőse lett. Az emberek tonnaszám érkeztek megnézni, milyen is egy igazi "fenevad”. Voltak, akik csak távolról figyelték (ilyenkor pórázon illedelmesen viselkedett, mint aki tudja, hogy mi is az elvárás iránta). Voltak akik birkózásba kezdtek vele. (Természetesen az ilyen ember rövid időn belül eléggé viseltes állapotba került, beleértve az összecsapás előtti pontosan irányzott pisit is, melyet kifejezetten háton fekve lőtt az áldozatra és,  amivel gondolom Csofi a kuncsaftot csak elkápráztatni szerette volna.) Van olyan szomszéd, aki néhány hetente megkérdezi, hogy még mindig odajöhet-e a kerítésünkhöz. Megjegyzem, hogy Neki egy Pumija van és igen nehéz úgy kijönni a kertből, hogy az ember bokáját „viccesen” meg ne csípje a kutya. Végül is számot vetettünk gyerekeimmel, hogy kb. hány barátot szerzett igen rövid eddigi jelenléte során a mi kis „Pitt Bullunk” és harmincon túlra jutottunk a számolással. Van köztük olyan is (nem is egy), aki  ezen találkozások során elkötelezettje lett a fajtának és úgy döntött, hogy a következő állatkája csakis Staff Bull lesz.  Ilyen előzmények után természetes, hogy idén is kint a helyem az „Ebugattán”!

   Kisebbik lányommal mentünk ki a kutyánkkal a helyszínre. Úgy nézett ki, hogy mindhiába. Kétszer is körbe mentünk, de nem találtuk az STB-BT sátrát. Szerintem idén nagyon szerencsétlen hely sikeredett. Ennek köszönhetően, aki hozzánk hasonlóan, szó szerint körbe sétált a téren, az jól el is kerülte a sátrat. Csak azok botlottak belé, akik ezen a csücskén át közelítették meg a rendezvényt, vagy valami perverz ötlettől vezérelve a kört négyszögösítették. Szóval valahogy sikerült megtalálnunk az SBT-BT sátrát. A tavalyi évhez hasonlóan most is volt a gyerekeknek kifesthető Staff Bull kép és hűtő mágnes. Idén is nagy sikere volt Bodor Zoli „lufi csodáinak”. A felnőttek pedig nagy örömmel fogadták az SBT-BT által készített fajta ismertető könyvecskét, ami tudtommal hazánkban egyedüli kézzel fogható szakirodalom eme fajtáról. Nagyon jól mutatott az asztalon egy igen szép és méretes Staff Bull fejet ábrázoló szobor, ami félreérthetetlenül jelezte, hogy milyen fajtára számíthat az odalátogató.  Jaaaa?!  És hát, persze ott voltak a megtapogatható, megsimogatható, megdögönyözhető, összepuszilgatható, szeretetre vágyó, mindent és mindenkit feltétel nélkül szerető, egész nap aktívan rendelkezésre álló kisördögök: a kutyák.

  Idő közben arra gondoltam, - látván, hogy az emberek zöme a tőlünk átellenben lévő színpadnál van-  hogy elmegyek oda a közéjük az én kutyusommal és ott fogok emberre halászni.  Ez szerintem elég jól sikerült. Ahogy beérkeztünk a tömegbe, mindjárt volt kapás. Egy kis simogatás, fényképezés, kérdezgetés stb.    Többen  kérdezték, hogy "ugye ez AZ a fajta?”  Aztán, ha megmondtam, hogy milyen fajta, akkor azt ,hogy "akkor ez keverék?”

 Minden érdeklődőt gyorsban kielégítettünk (mármint válasz röviden a kérdésekre, fényképezés, a Csofi fogdosása stb.), majd a hivatalos sátorhoz   irányítottam őket. Több komolynak mondható érdeklődőt is sikerült halásznom. Volt egy csodáló, aki Csofival végezve a sátorba ment komolyabb információért, majd néhány óra múlva már párjával együtt ismét  megérkezett és izgatottan mutogatta, hogy " Na ez az, na ezt mondtam Neked! Na mit szólsz hozzá? "  És erre élete párja enyhén húzogatta a száját. De emberünk mérhetetlenül boldog volt, hogy végre sikerült a nagy találkozás. 

 És ekkor eszembe jutottam! ;-))   - Nééé máááá ! Itt jövök!!! Tavaly ilyenkor az én kis családommal!!! És kérdezgetem,hogy " Na milyen , na mit szoltok milyen jópofa, mi?! Na erről beszéltem Nektek."  És akkor jött a szájhúzogatás.  Na meg részemről a boldogság, hogy na végre sikerült.  Aztán már csak fél évet kell várnia az embernek és már jöhet is a kutya!  Ezek után azt kell mondjam, hogy ha  részemről  csak egy embert is sikerült az ügynek szerezni azon a napon, már jól ment a fajta népszerűsítése. Mert mint az én példám is mutatja, nem egy embert szerzett velem az SBT-BT és maga a Staffordshire Bull Terrier, aki megszerette ezt a fajtát, hanem több tucatot, a környezetemben  élők, rokonok, ismerősök, barátok, kollégák személyében. És hát el kell mondanom azt is, hogy ezen az "Ebugattán” már amolyan ”belsősként” vettem részt!

(Bp. 2009)

gyozoo